Filmek, amiket nem a „belső értékeik” miatt szeretünk

Ezen a listán sok olyan film szerepel, ahol a zseniális látványvilághoz ostoba történet társul. Nehéz megérteni, hogy néhány filmnek hogy lehet egyszerre észvesztően gyönyörű, CGI-al megtámogatott operatőri munkája, és közben értelmezhetetlen története, követhetetlen dialógusai, és nevetségesen gyenge színészi játéka. Íme 10 példa! (STX Entertainment)

Luc Besson legújabb, egy művészek, írók és filmesek generációit inspiráló képregényen alapuló kalandfilmje egy elképesztő nyitójelenettel indít, de ezután olyan gyorsan veszíti el a néző érdeklődését, amennyire nem létezik kémia a főszereplők, Dane DeHaan és Cara Delevigne között. (STX Entertainment)

John Moore fantasztikus akciójeleneteket rendez, miközben Jonathan Sela gyönyörűen veszi fel a véres new yorki utcákra hulló esőt és hópelyheket. De ez sem tudja elvonni a figyelmet a kérdésről: hová tűnt a Tégla és a Legyőzhetetlen remek színésze? (20th Century Fox Home Entertainment)

Ha az olyan filmeket szereted, amik a történetre és a karakterekre fókuszálnak, Terrence Malick súlyos, Pocahontas-ihlette eposza egy „rossz” film - de nem akkor, ha értékeled a szép operatőri munkát. Ebben a rendezésében Malick tökéletes alkotótársra lelt az azóta a Gravitációért Oscar-díjjal jutalmazott Emmanuel Lubeski személyében. (New Line Cinema)

Olyan ezt a filmet nézni, mintha egy rendező őrlődését néznénk, hogy vajon egy avantgarde kísérleti filmet forgasson, vagy egy klasszikus thrillert. Közben pedig maguk a felvételek – ha nem úgy nézzük őket, mint ennek a filmművészeti vonatkatasztrófának a részei – a kompozíció és a világítás legmesteribb példái. A film minden egyes kockája olyan mint egy elegánsan elrendezett, és stílusosan elkészített festmény. (RADiUS-TWC)

Bár Burton filmjének legnagyobb része nem több mint egy félig-meddig sikerült vámpíros vígjáték, Bruno Delbonnel operatőr abszolút gótikusra veszi az irányt, a visszafogott színek és éles világítás pazar palettáját teremtve meg ezzel, kihasználva elképesztő vizuális érzékét, aminek 4 Oscar-jelölését köszönheti.

Tagadhatatlanul a film fő vonzereje a kifinomult, kifejező, néhol pszichedelikusba hajló képi világ, főleg Jennifer Lopez pocsék színészi játéka mellett. (New Line Cinema)

A posztapokaliptikus filmekből tizenkettő egy tucat, úgyhogy mi különbözteti meg mégis az Eli könyvét? Valójában nem sok, hacsak az – egyébként nem túl meggyőző – vallási felhang, ami végül nem elég, hogy megmentse filmet. Na jó, egy pár extra pontot azért megszavazunk neki a remek operatőri munkára való tekintettel. (Warner Bros.)

A film káosszal indít, és végül káoszba fut ki. Közben van egy kis mitológia, némi futás és sikoltozás, valamint több tonnányi lassítás. Végül emiatt került be az utolsó Transformers film ebbe a listába. (Paramount Pictures)

Nincs még egy olyan filmes, aki olyan nehezen nézhető, és aztán nehezen felejthető pszichodrámákat rendezne, mint Lars von Trier. Gyönyörű operatőri munka, mély jelentéstartalom, és egy gyakran nevetséges, unalmas, összefércelt történet. (Magnolia Pictures)

A film lehengerlő vizuális megoldásai mellett az akciódús, az emberi lét értelmének keresésére fókuszáló történet képtelen érvényesülni. (Paramount Pictures)